Főoldal » Hirdetőtábla » "Varázslat" » "28 napos Varázslat"
A szemed láttára (Varázslat)
2017-09-27, 23:14
A szemed láttára


A vágyott jövő jelenben való vizualizálása bizony nem könnyű, ezért a mai napon is ezt fogjuk gyakorolni. A feladat igen egyszerű, és sokat segít Rhonda személyes élménye, amit megoszt velünk. Elmeséli, hogy amikor a legínségesebb idők jártak rá, ő mégis megírta legnagyobb vágyainak a listáját, és nap mint nap úgy gondolt rájuk, mintha már megtörténtek volna. Rhonda állítja, hogy azóta minden vágya teljesült, és ezt kizárólag a hálának köszönheti, amivel körbevette a vágyait. Most rajtad a sor, hogy hogy a hála varázserejének segítségével elérd, hogy minden vágyad a szemed láttára teljesüljön. Ma vedd elő a tíz legnagyobb vágyadat tartalmazó listát. Olvasd végig, minden egyes mondat után állj meg, és egy percig vizualizáld, hogy az adott dolog már megvalósult. Közben érezz annyi hálát, amennyit csak tudsz, mintha már tényleg elérted volna, amit szeretnél. Vidd magaddal a listát a zsebedben. Napközben legalább két alkalommal vedd elő, olvasd végig, és érezz olyan erős hálát, amilyet csak tudsz, mintha az összes, a listádon szereplő vágyadat elérted volna. Ha azt akarod, hogy a vágyaid még gyorsabban váljanak valóra, azt ajánlom, hogy ettől a naptól kezdve mindig hordd magaddal a listádat a tárcádban vagy a táskádban. Üres perceidben vedd elő, olvasd át és adj hálát az egyes vágyakért, mintha már teljesültek volna. Amikor egy-egy vágyad a szemed láttára testet ölt, húzd ki a listáról, és írj fel helyette valami mást.

Mi segít még a vágyaink teljesülésében?

Arról már írtam, hogy célszerű a nagyobb vágyakat kisebb, könnyebben elérhet! célokká bontani. Azonban van még egy módszer, amiről már sok tananyagban beszéltem, de nagyon idekívánkozik, ezért most is elmesélem a saját tapasztalatomat. (Ha már ismered, talán akkor is hasznos lesz újra elolvasnod... Tudod, semmi sem történik céltalanul, ezért bizonyára itt az ideje, hogy most hasznosíts is a történetem tanulságát.)

A nyolcvanas évek végén egy 28 nm-es önkormányzati lakásban éltünk a kislányommal. Bár nagyon jól éreztük ott magunkat, a fejembe vettem, hogy szerzek az önkormányzattól egy nagyobb lakást. Persze, nem voltak túl segítőkészek, sőt, már majdnem kidobtak, amikor gyorsan elmondtam egy fohászt magamban a Jóistenhez, hogy küldjön angyali segítséget, mert nem boldogulok. Nem akarlak untatni a következő hetek történeteivel, de augusztusban kerestem fel a hivatalt, és karácsonyra beköltözhettünk az 53 nm-es, szépen kifestett otthonunkba. Egy nagy hibája volt a lakásnak - ezért nem akarta senki elfogadni az önkormányzattól -, mégpedig az, hogy nem volt benne fürdőszoba. Nekem sajnos semennyi pénzem nem volt, így kellett egy kis csoda a megoldáshoz. Már karácsony után megterveztem a fürdőszobát: hol kell falat bontani, ajtót befalazni, ablakot berakni; hogy türkizkék lesz a kád és a mosdó, a csempe márványos, fehér, benne arany és türkiz díszítés.... Mindent le is rajzoltam, és ettől fogva bárki jött hozzám, elmeséltem és meg is mutogattam, hogy mi hogy lesz. Nem érdekelt, ki unja és ki nem: aki hozzánk belépett, végig kellett hallgatnia a legújabb verziót. Mert a terv persze tökéletesedett: máshol lesz a bejárat, nem kell plusz ablak, mégiscsak gázbojler kell, stb. Mindig volt mesélni valóm valami változtatásról. Egyik nap aztán a legkedvesebb barátnőm megkérdezte, hogy szerintem mégis mennyibe kerül egy ilyen pompázatos felújítás?! Elmondtam, hogy a kalkulációm szerint nem kevés: 450 ezer körül lesz. (Ez pontosan 1990-ben történt. Éppen nem volt állásom, és semmi megtakarítással nem rendelkeztem. A napi betevőnket és a rezsit 2 hónapi, amíg nem dolgoztam, ma már nem tudnám megmondani, hogy mennyi apró csoda révén kerítettük elő.) A barátnőm is egyetértett azzal, hogy bizony ha nem adom lejjebb az igényeimet, akkor tényleg egy vagyon lesz a fürdőszoba kiépítése. Megkérdezte, hogy honnan lesz ennyi pénzem? Mire én: "Fánika, azt nem tudom, de az biztos, hogy itt lesz a bejárat ezért át kell rakni a villanykapcsolót, itt boltív lesz.... És már soroltam is tovább, mi hogyan lesz. Mindenki azt hitte, elment az eszem. Még jövedelmem, állásom sem volt, de én egy pazar kis fürdőszobára vágytam. Csak azoknak volt nehéz, akikkel hetente többször is találkoztam, mert ők nem tudtak semmit sem mondani, hiszen nem akartak megbántani. De nem kellett sokat várni: február 12-én kaptam egy megbízást egy volt ügyfelemtől (könyveltem neki valamikor, ezzel kapcsolatos volt a feladat is). Egy hét alatt végeztem, és kaptam 350 ezer forintot. Valaki, ami tartozott nekem, megadta az adósságát, és egy régi ügyfelem, akitől már nem is vártam, hogy fizetni fog, szintén beállított egy csomó pénzzel. 19-én a kezemben volt 467 ezer forint, és este már jött a kőműves megbeszélni a részleteket. Két hét alatt végzett mindennel, és pontosan 454 ezerbe került a csodaszép kis fürdőszoba. Más vágyaim is teljesültek ezzel a módszerrel, amit én úgy nevezek magamban, hogy:

                                    Kürtöld világgá!

Csinálj magadból hülyét, untasd vele az embereket, ragadj meg minden alkalmat arra, hogy a vágyadról beszélj! Azért remek a módszer, mert ettől zeng az egész Uiverzum, nem tud elsikkadni a megvalósulás! Külön jóság, hogy rengeteg segítséget is kaphatsz, még idegenektől is! Ezzel a módszerrel juthatott el álom-nászútra egy kedves ügyfelem is. Andreáék igazi szép, sok felhajtással járó esküvőt terveztek a vőlegényével. Már négy éve ismerték egymást, és örömüket meg akarták osztani nem csak a széles családdal, de a barátaikkal is. Ez azt jelentette, hogy 300 főre kellett esküvőt rendezni - amire a tervek szerint szinte az összes spórolt pénzük rámegy. Amikor ez tudatosodott bennük, akkor rájöttek, ogy az álom-nászút Bora-Borára várat magára... Andi nem esett kétségbe. Mindenhová egy dossziéval járt, amiben prospektusok, termek fotói, torták, menyasszonyi ruhák képei, stb. voltak beletűzdelve, és elég volt akár egy idegentől is egy fél kérdőszó arra nézve, mit cipel magával - és ő máris mesélni kezdett a csodálatos vőlegényéről, az álom-esküvőjükről, és persze BoraBoráról, ahová lehet, hogy csak egy év múlva jutnak el... Egyik nap Andi a fodrásznál ült, a menyasszonyi frizuráját próbálgatták. Közben Andi századszor mesélte el a fodrásznak, hogy milyen lesz az esküvő, és milyen nászutat terveznek. Amikor jó sokára a végére ért - és a fodrász fellélegezhetett -, akkor arról a munkájáról kezdett mesélni, amin éppen lakberendezőként dolgozik. A kis helyiségben óhatatlanul hallotta a beszélgetésüket egy hölgy, aki éppen lakberendezőt keresett... Bizony, jól gondolod: Andit bízta meg a hölgy a munkával, amire adott annyi előleget, hogy elutazhattak nászútra Bora-Borára! Mi több, Andi ma is együtt dolgozik a fodrásznál megismert építész hölggyel, sőt, már igazi barátnővé is váltak. Ha Andi nem mesél annyira színesen és élvezetesen mind az esküvőről, mind BoraBoráról, akkor nem kelti fel az építésznő figyelmét - és nem csak a nászút halasztódik el, de nincs hosszútávú együttműködés és nincs új barátság sem.

Te se félj a kudarctól, vagy attól, hogy mások kinevetnek! Nyugodtan kürtöld világgá, hogy mire vágysz - és fogadd el a segítséget az Univerzumtól akkor is, ha jó szándékú, kedves, segít!kész embereken keresztül nyújtja is.

Forrás:28 nap varázslatban/22.nap  "
Hozzáadta:: paskabea |
Megtekintések száma: 170
Összes hozzászólás: 0