Féltékenység, Szeretet, és Kapcsolódás a 21 században

Osho, mi a féltékenység?

A féltékenység a leggyakoribb előfordulása az önmagadról, másokról és különösen a kapcsolatokról szóló pszihológiai területnek.
Az emberek azt hiszik, tudják mi a szeretet - de nem tudják. És a szeretet félreértése teremti meg a féltékenységet. A szeretet alatt az emberek egy bizonyos monopolit, valamiféle birtoklást értenek – anélkül, hogy megértenék az élet egyszerű tényét: hogy abban a pillanatban, hogy egy élőlényt birtokolsz, te megölöd őt.
 

Az élet nem birtokolható. Nem tudod megtartani azt az öklödben. Ha meg akarod tartani, akkor nyitva kell tartanod a kezed.
De a dolog századok óta rossz úton halad; úgy meggyökeresedett bennünk, hogy nem tudjuk elkülöníteni a szeretetet a féltékenységtől. Ezek majdnem egy energiává váltak.
 

Például féltékenységet érzel, ha a szerelmed elmegy egy másik nővel. Most zavarban vagy emiatt, de el szeretném neked mondani, hogy ha nem érzel féltékenységet még nagyobb bajban lennél – akkor azt gondolnád, hogy nem szereted őt, mert ha szeretnéd őt, akkor féltékenységet kellene érezned. A féltékenység és a szeretet össze lett keverve.

Tény, hogy azok külön pólusok. Az elme, amelyik féltékeny tud lenni, nem tud szeretni és vica-versa: az elme, ha szeret, akkor nem tud féltékeny lenni.
Mi az, ami zavar? Neked ezt úgy kell nézned, mintha nem a te kérdésed lenne – valaki más kérdezte, ez valaki más problémája – így te félre tudsz állni és szemlélni az egész „szerkezetet”. A féltékenység érzése a házasság terméke.
 

Az állatok és madarak világában nincs féltékenység. Héba hóba van harc a szeretet tárgy felett, de a harc messze jobb, mint a féltékenység, sokkal természetesebb, mint fennakadni a féltékenységen és elégetni a szívedet a saját kezeddel.
A házasság egy kitalált intézmény, nem természetes, mert a természet nem úgy intézte az elmét, hogy beigazítsa a házasságba. De az ember szükségesnek találta, hogy kell valamiféle legális megállapodás a szerelmesek között, mert a szerelem maga egy állomszerű, nem megbízható dolog… az egyik pillanatban van és a következő pillanatban már elmúlik.
 

Biztonságban akarsz lenni a következő pillanatban is, az egész jövődben. Most éppen fiatal vagy; hamarosan megöregszel és szeretnél feleséget, férjet, hogy veled maradjon öreg korodban, betegségedben. De ezért néhány kompromisszumot kell kötni és bármikor, ha kompromisszum van, akkor mindig baj van.
Ez az a kompromisszum, amit az emberi lény kötött: biztonságban lenni a jövőben, bizonyos lenni a holnapban, garancia arra, hogy az a nő, aki szeret téged, örökre szeretni fog, hogy ez nem egy ideiglenes kapcsolat…
Ezért mondják a vallásos emberek, hogy „a házasságok a mennyben köttetnek”… egy furcsa mennyben, mert ha a házasságok a mennyben készülnek, akkor mit tudsz csinálni a pokolban? A házasságok nem mutatják a menny illatának, frissességének, szépségének a jelét. Ezek bizonyosan förtelmesek, rondák…ezek valamit a pokolból mutatnak meg biztosan. De az ember elültette a házasságot, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy magántulajdona legyen.

Az ember évezredeken keresztül házasság nélkül élt, de azokban az időkben nem volt saját birtoka. Az az idő, a vadászat ideje volt; az ember vadász volt. És évezredekkel ezelőtt az embereknek nem volt hideg-raktár rendszerük, nem volt technológiájuk – bármi étkük volt azt azonnal meg kellett enniük. Ők csak reménykedhettek, hogy holnap újra lesz mit enniük.
Mert semmit sem gyűjtöttek össze, nem volt kérdés a házasság. Az emberek kommunában éltek, szerettek, szaporodtak, de a kezdetekben nem volt szó az „apára”. Az „anya” szó messze a legősibb, a legtermészetesebb. Meg fogsz lepődni, ha megtudod, hogy a „nagybácsi” szó régebbi mint az „apa” – mert azok az emberek akik körülötted voltak, apád korúak voltak… te nem tudtad ki volt az apád. A férfiak és nők keveredve örvendtek/élveztek - bármiféle erőszak nélkül, legális korlátok nélkül, az ő saját szabad akaratukból. 

Ha találkozni akartak és együtt lenni, akkor az nem volt dominancia kérdése. A gyerekek sosem tudták, hogy ki az ő apjuk, ők csak az anyjukat ismerték. A gyerekek nagyon sok férfit ismertek a fajtából; valamelyik közülük az apjuk volt, ezért mindenkit nagybácsinak tekintettek.
A magántulajdon a földműveléssel jött be az életbe… Vadászattal az ember nem tudott sokáig fennmaradni. Az emberek teljes állatfajokat irtottak ki. Fajok százait - melyek egykor táncoltak és énekeltek a földön-… az ember felette őket. Valamit tenni kellet, mert a vadászat nem volt megbízható. Ma lehet, hogy van mit enned, holnap lehet, hogy éhezned kell. És a vadászat nagyon fáradtságos volt. Az állatok után való kutatás nem engedte meg az embernek, hogy fejlődjön egyéb tehetségében, az ő zsenialitásában. De a civilizáció megváltoztatta az ember egész életét.

Emlékeztetni kell téged, arra a tényre, hogy a földművelést a nők fedezték fel, nem a férfiak. A nő korlátozott volt – nem tudott vadászni. A legtöbb idejében várandós volt, gyenge volt, egy másik lelket hordozott önmagában. Szüksége volt a törődésre, védelemre… így ő a házban élt. Elkezdte szépíteni a házat – és ezt most is láthatod, évezredek után is.
 

Ha belépsz egy agglegény szobájába azonnal meg tudod mondani, hogy ez egy agglegény szoba. Lehet, hogy ránézésre nem tudod megállapítani az agglegényről, hogy agglegény, de a szobája biztos, hogy agglegény-szoba. A nő, az ő érintése hiányzik. Egy agglegény háza sosem egy otthon, az csak egy hely, ahol alszik. Ez nem olyan, amin érződik a meghittség, az a bizonyos kreatív kapcsolat.
Az otthon, a falu, a város és az egész civilizáció a nő miatt olyan amilyen, mert ő szabad volt a vadászattól és neki más értékei voltak a szívében és az elméjében - esztétikusabb, kecsesebb, földibb volt, egyáltalán nem érdekelte a pokol és a menny, Isten és az ördög és az összes marhaság. A nő egyetlen vallásos szentiratot sem írt. Nem lett filozófus - gondolkodva az elvont távoli dolgokról.

A női tudatosság csak a meghitt körülmények iránt érdeklődött – szeretne szép házat, szép kertet. Ő egy kis világot szeretne teremteni önmagában – barátságosat, kényelmeset. Egy bizonyos minőséget juttat a halott házba, amitől ez élő otthonná válik. Ez egy varázslatos átalakítás.

A férfi folytatta a vadászatot és a nő el kezdett körülnézni… a férfinek nem volt erre ideje. Ő mindig el volt foglalva üzlet nélkül is, de a nőnek volt erre ideje. Az alapvető munka, a vadászat mindig csoportosan volt végezve és a nő el kezdett körülnézni. Ő fedezte fel a földművelést, mert ő látta, hogyan nőnek a vad gyümölcsök, nagyon sok dolog növekedését látta és még azt is, hogy minden évben a termés meghal és a magvak visszajutnak a földbe és mikor az eső jön, újra mag sarjad a növények ezreiből. El kezdte tapasztalni, hogy mi ehető és mi nem. Hamarosan, amikor a vadászat nehezebbé és nehezebbé vált a férfinek meg kellett egyeznie a nővel: „Nekünk változtatnunk kell a gazdasági irányunkon. Földet kell művelnünk a gyümölcsökért és a zöldségekért. És ezek legyenek a mi kezünkben – annyit tudunk termelni, amennyit csak akarunk, amennyire csak szükségünk van és nagy választékban.”
 

Lassan, lassan a nomádok, a vándorló fajok… (mert hát a vadászok nem tudnak egy helyben maradni, nekik a menekülő állatok után kellet menniük) egyszer a vadászat „ejtve” lett és a földművelés lett a túlélés mércéje és egy új dolog is történt ennek mentén.
Voltak hatalommal bíró emberek és voltak gyenge emberek. Azok, akik fizikailag erősebbek voltak nagyobb földet tudtak maguknak igényel, mint saját birtokot. Ők többet kerestek… lassan, lassan el kezdődött a cserekereskedelem, mert ha túl sok van egy termésből, mit tudsz vele csinálni? Be kellett cserélni és akkor többféle dolgod/javad volt. Az élet egyre bonyolultabbá vált, több izgalommal.

De egy probléma érezhető volt: miután egy személy meghalt, ki fogja örökölni a birtokot? Senki sem akarta, hogy az ő birtoka XY –ra szálljon. Azt akarta, hogy az ő birtokát az ő saját vére örökölje.
Gazdasági okból, - nem a szeretet értéséből - a házasság belépett a létezésbe/életbe. Ez rossz csillagzat alatt született.
 

Csak azért, mert az embernek meg kellett egyezni a házasságban… A nő azon egyszerű oknál fogva volt hajlandó erre, mert a vadászat évezredei alatt ő nem volt megfinanszírozott/eltartott a társaság/társadalom által; a férfi volt a minden. A férfi folytatta az ő hatalmaskodását, habár az egész társadalom megváltozott. A vadászó nomád élet egyre békésebbé vált a faluban csak az ember aggódott a birtoka miatt… Ő meg akart állapodni a nővel abban, hogy az a fiú, akit szül, az nem valaki másé, hanem az övé. Csak ezért az egyszerű ok miatt, a nő szabadságát le kellett rombolni. Neki úgy kellett élnie, mint egy bebörtönzöttnek vagy még rosszabbul.
 

Az ember megegyezett – erőszak alatt kompromisszumot kötött. Ha a nő elvesztett néhány dolgot – a mozgásszabadságát, azt a szabadságát, hogy cserélhesse a szerelmét – a férfi szintén kész volt meghozni ezt az áldozatot. Ők örökre hűséger esküdtek egymásnak.
De ez ellenkezik a természettel. Még ha meg is akarod ezt tenni, a természet ebben nem fog téged támogatni. A természet a szabadságért van, nem pedig valamiféle korlátért.
 

Így hát új probléma kerekedett. A férfi el kezdett harcolni a prostituáltakért, azért akik nem voltak valakik feleségei. Volt egy kitétel Indiában: a prostituált az egész város felesége volt. Ő bárkihez tartozhatott, ő árucikk volt: neked csak fizetnek kellett és megvenni az ő idejét és testét. Mert a házasság miatt nagyon nehéz volt találni egy házas nőt, mert az növelte a bonyodalmakat: neki volt saját férje…A prostituáltak jobbak volt.

És meg fogsz lepődni, hogy India minden városában volt egy „legjobb” prostituált – ő volt a legszebb nő a városban. Mert ő volt a legszebb nem volt megengedve, hogy egyetlen személy is elvegye feleségül, meg kellett őt osztani. Olyan szép volt, hogy ha megházasodott volna, az nagy baj lett volna - az emberek mind beleszerettek volna. Jobb volt őt szabadon tartani, mindenki számára, aki meg tudta fizetni.
 

A házasság kreálta a gyanúsítgatást. A férfi mindig gyanakodhatott arra, hogy az a gyerek, aki született az nem az övé. És a probléma az, hogy az apa sosem tudhatja meg egyértelműen hogy a gyermek a sajátja-e. Csak az anya ismert. S mert az apa sosem lehetett bizonyos, még több és több falat épített a nő köré – elválasztva őt a nagyobb emberiségtől. Nem képezve őt, mert a képzés szárnyakat ad az embernek, gondolatokat, amik képesség teszik őt a lázadásra, így nem volt képzés a nőknek. Nem volt vallásos képzés a nőknek, mert a vallás szenteket csinál belőlük, szent embereket és mivel férfi-dominancia volt évszázadokon keresztül a férfi nem tudta elgondolni, hogy a nő magasabb és szentebb legyen nála.

A férfi elvágta a nő bármiféle növekedésének az alapvető gyökereit. Ő csak egy gyár volt a gyerekcsináláshoz. Ő egyetlen kultúrában sem volt egyenlőként elfogadva a férfival. Még van olyan kultúra, mint Kínában volt, amelyik tagadta a lelkét a nőnek; a nő csak egy gép, lélek nélkül.
Kínában te megölhetted a feleségedet, nem létezet jog ez ellen. A feleséged a te tulajdonod volt és ha te tönkre akartad tenni, akkor nem volt senki ügye megakadályozni ezt.
Mindenhol a világon a nők el voltak nyomva. Még több elnyomás még több energia fordult keserűségbe. És mert neki nem volt szabadsága és a férfinek megvolt minden szabadsága, minden elnyomott érzése, érzelme, gondolata – az ő teljes egyénisége egy féltékeny jelenségbe torkollott. Folyamatosan aggódik, hogy a férje el fogja hagyni őt, lehet, hogy elmegy egy másik nővel, lehet, hogy egy másik nő iránt válik érdeklődővé. Lehet, hogy elhagyja őt és ez a nő problémája: nincs képzettsége, nem képes megállni a saját lábán. Ő úgy volt felnevelve, hogy nem tud kimenni a világba; neki már a kezdetek kezdetén azt mondták, hogy ő gyenge…
 

Az indiai szentiratok azt mondják, hogy gyerekkorban az apának kell védeni a lányt; fiatal korában a férjnek kellene védeni; öreg korában pedig a nő fiának kellene védeni a nőt. A nőnek védelem kell gyerekkorától a sírig. A nő nem tudott lázadni a férfi sovinizmus ellen. Mind az, amit tenni tud, hogy keresi a hibákat, amelyek megkötik őt. Leginkább ő nem rossz, hanem jó.
Bármikor, ha egy férfi szerelmes lesz egy másik nőbe, akkor valami benne megváltozik az első (felesége) nő felé. Most már ők újra idegenek, nincs híd közöttük. Ez a nő nyomorékká, leigázottá válik és most elhagyatott lesz. Az ő egész élete egy agonizálás.
Ebből az agonizálásból születik a féltékenység. A féltékenység a gyengeség dühe – semmi mást nem tud tenni, mint forrni legbelül. Szeretné felgyújtani az egész világot, de nem tud mást tenni kivéve, hogy sír, ordít és hisztizik.

Ez a helyzet addig fog így folytatódni, amíg a házasság egy múzeumi darab nem lesz.
Most már nincs szükség a házasságra. Lehet, hogy ez hasznos volt. Lehet, hogy nem volt hasznos, de csak egy kifogás volt a nő leigázására. A dolgok megoldódhatnak különböző módon, de most nem az a lényeg, hogy visszatérjünk a múlthoz.
 

Helyes vagy sem, egy dolog jó a múltban: az nincs már tovább.
A jelen és a jövő tekintetében a házasság teljesen jelentéktelen, ellentmondó az emberi fejlődésben és ellentmond minden értéknek, amit mi szeretünk – szabadság, szerelem, öröm.
Mivel a férfi teljesen be akarta börtönözni a nőt, vallásos szentiratokat írt hogy félelmet keltsen benne. Kapzsivá tette őt a mennyország felé… ha ő követné a szabályokat. A szabályok csak a nőkre vonatkoznak, nem a férfiakra. Most már tiszta, hogy a nőt továbbra is a féltékenység mérgező helyzetében hagyni ellenkezik a pszihológiai egészséggel.
És a nő pszihológiai egészsége befolyásolja az egész emberiség pszihológiai egészségét – a férfit is a nő szüli. A nőnek egy független egyéniségnek kell lennie.
 

A házasságok felbomlása egy nagy és vidám esemény lesz a földön – és senki sem fog meggátolni téged: ha te szereted a feleségedet, férjedet ti együtt tudtok élni, senki nem gátol meg titeket. Visszavonva a házasságot egyszerűen csak visszakapod az egyéniségedet. Most már senki sem birtokolhat téged.
Neked nem kell azért szerelmeskedned vele, mert ő a te férjed és neki joga van hozzá. Az én meglátásom szerint, ha egy nő azért szerelmeskedik egy férfival, mert neki muszály, akkor ez prostitúció – nem kiskereskedelmi, hanem nagybani.
 

A kiskereskedés jobb, mert van esély a változásra. Ez a nagybani kereskedés veszélyes, mert nincs esélyed a változásra. És mivel első alkalommal megházasodtál –kell adni neked egy esélyt, mert kezdő vagy. Néhány házasság végül segíteni fog, hogy természetessé válj: talán akkor meg tudod találni a megfelelő nőt. És a megfelelő nőn én nem azt értem, hogy az a nő „aki érted/neked született”.

Egyetlen nő sem született neked és nincs olyan férfi, aki bármelyik nőnek született volna. A megfelelő nőn vagy a megfelelő férfin én azt értem, hogy ha megértenél néhány kapcsolatot, ha lennél néhány kapcsolatban megértenéd mik azok a dolgok, amik nyomorúságos helyzeteket teremtenek köztetek és mik azok a helyzetek, amik szeretetet, békét, boldog életet.
 

Együtt élni különböző emberekkel teljesen szükséges képzés a helyes életre a szeretet tekintetében.
Neked diplomázni kellene néhány új kapcsolatból. A te iskoládban, egyetemeden keresztül kellene menned néhány kapcsolaton. És nem kellene gyorsan határozni – erre nincs szükség. A világ nagy és minden egyéniség hordoz magában egy egyedi minőséget és szépséget.
És amint keresztül mész néhány kapcsolaton tudatossá kezdesz válni arra, hogy milyen típusú nő, vagy férfi tud a barátod lenni – nem mesterré, nem rabszolgává. És a barátságnak nincs szüksége házasságra, mert a barátság messze magasabb.
Féltékenységet érzel, mert a féltékenység a te örökséged. Velem nagyon sok dolog meg fog változni veled – nem azért, mert én azt mondom, hogy változtasd meg, hanem mert te megérted, hogy drasztikus változtatásokra van szükség.
 

Például az az idea volt szétterjedve világszerte, ha a férj néha elmegy másik nővel ez tönkre teszi a házasságot. Ez teljes tévedés. Épp ellenkezőleg, ha minden egyes házasságban van egy szabad hétvége az még erősebbé teszi a kapcsolatot, mert a házasságod nem zavarja a szabadságodat, mert a feleséged megérti a változatosság szükségességét. Ezek emberi szükségletek.
 

A papok, a moralisták és puritánok meghatároztak egy ideát. Gyönyörű ideákat teremtettek és aztán az ideát ráderöltetik, azért, hogy olyanná válj, mint az idea. Azt akarják tőled, hogy valósítsd meg az össze ideát. Évezredek óta mi nagyon sötét és komor ideák árnyékában élünk.
Én realista vagyok. Nincs egyetlen ideám sem. Számomra a megértés és a realitáshoz való visszatérés az egyetlen helyes út bármely intelligens férfi és nő számára.

Az én megértésem szerint – és ez több ezer tapasztalaton alapszik – ha a házasság nem olyan szoros, merev dolog, hanem rugalmas, mint egy barátság…így a nő el tudja mondani neked, hogy találkozott egy szép fiatalemberrel és ezt a hétvégét vele fogja tölteni. „ És ha érdekel, akkor magammal tudom hozni őt, te is szeretni fogod őt.” És ha a férj tudja mondani, nem képmutatásból, hanem mint egy hiteles emberi lény hogy „A te örömöd, a te boldogságod az enyém is. Ha találtál valakit, felejtsd el a házat. Majd én gondoskodom arról. Élvezd, mert tudom, hogy bármikor jössz vissza is, a friss szerelem élvezete téged is megfrissít. Egy friss szerelem vissza fogja hozni a fiatalságot neked. Elmehetsz ezen a hétvégén és a következőn is. Lehet, hogy nekem is lesz saját programom.”
 

Akkor ez egy barátság. És mikor ők újra hazajönnek meg tudják beszélni milyen emberrel találkozott a nő, hogyan derült ki a másik férfiről, hogy nem volt olyan nagy(szám)… Neked egy menedék lesz az otthon. Hébe-hóba bele tudsz menni a világba, a vadságba, a szabadságba és visszatérve a feleséged mindig várni fog rád – nem harcolva, hanem megosztva a te kalandjaidat.
 

Ehhez csak egy kis megértés szükséges. Ezzel nem tud semmit sem tenni a vallás, ehhez csak az egy kicsit intelligensebb viselkedés kell.
Te tökéletesen jól tudod, hogy bármennyire is gyönyörű egy férfi vagy egy nő, ő előbb vagy utóbb egyre nehezebbé kezd válni az idegeidnek. Mert ugyanaz a geográfia, topográfia, ugyanaz a táj…
Az emberi elme nem a monotonitásra készült, sem pedig a monogámiára. Teljesen természetes a változatosság igénye. És ez nem áll szemben a szereteteddel. Tény, hogy minél több nőt ismersz, annál jobban fogod dicsérni a párodat – a te megértésed el fog mélyülni. A tapasztalatod gazdagodni fog… minél jobban megismersz több férfit, képes leszel jobban érteni a férjedet.
A féltékenység ideája el fog tűnni – ti mindketten szabadok lesztek és nem fogtok takargatni semmit egymás előtt.
 

A barátoknak meg kellene osztaniuk mindent, különösen azokat a pillanatokat, amelyek gyönyörűek – a szerelem pillanatait, a költészet pillanatait, a zene pillanatait… nekik meg kellene osztaniuk. Ezen a módon az életed egyre gazdagabbá és gazdagabbá válik. Lehettek ti annyira egymásra hangolva is, hogy az egész életet együtt élitek le, de nem házasságban.
A féltékenység addig fog folytatódni, amíg a házasság a társadalom alapintézménye lesz.
Csak adj az embernek teljes szívedből szabadságot. És mond neki, hogy semmit sem kell rejtegetnie: „A rejtegetés sértő számomra. Azt jelenti, hogy te nem bízol bennem.” És ugyan ennek kell történnie a férfivel, amikor azt tudja mondani: „Te annyira független vagy, mint én. Mi együtt boldogok vagyunk, mi együtt növekszünk még nagyobb üdvözültségbe. És mindent megteszünk egymásért, de nem leszünk egymás börtönőrei.”
 

Szabadságot adni öröm, szabadságot kapni öröm. Nektek annyi sok örömötök van, de az összes energiáitok nyomorúságba, féltékenységbe, harcba fordul, folyamatos erőfeszítésbe, hogy a másikat a hüvelykujjad alatt tartsd.
Hallottam egy férfiről, aki végső szenvedésben és kétségbeesésben volt a felesége viselkedése miatt. Nem a nő hibája volt… nimfomániás volt. Most mit tudsz tenni? Valakinek fejfájása van, valakinek nimfomániája. A nő állandóan szerelmes volt valakibe. A férj elvitte őt az orvoshoz.
A nő gyönyörű volt. A doktor megkérte a nőt, hogy menjen be a vizsgálóba. A doktor bement a nővel és néhány perc után sóhajtások és nyögések…és a férj kint ült és hallgatta ezt. Ez túl sok volt. Ahogy belépett a szobába, nem tudta elhinni, amit látott – a doktor szeretkezett a feleségével. A férfi azt kérdezte: „mi folyik itt?”

A feleség azt mondta: „Te idióta, sosem fogod megérteni. Azt kérded, mi folyik itt! Nem látod?”
De a férj dühös volt és azt mondta: „Nem a feleségemet kérdezem, hanem Önt doktor? Mi folyik itt?”
Az orvos azt mondta: „Semmi sem történi John, te mindent megtettél. Csak megmérem a feleséged lázát.”
John tombolt. Olyan sokat szenvedett már és most még a doktor is… és miféle képtelenségről beszél itt, hogy megméri a lázát? Így fogta és elővette az összecsukható bicskáját és elkezdte élesíteni a doktor vállához közel. A doktor megkérdezte: „Mire gondolsz, mit fogsz csinálni?”
A férj azt válaszolta: „semmit, csak légy óvatos. Mikor az a dolog kijön, emlékeztetőül jobb, ha be van számozva.”

Mi ilyen cirkuszt kreáltunk kultúra helyett. És ez megy tovább és tovább különböző módokon. Remélem, hogy a te életedben ejteni tudod ezeket a hülye játékokat.
És ez könnyű: ha megérted önmagadat, akkor meg tudod érteni a feleségedet is. Nem álmodtál még más nőről sosem? Tény, hogy álmaidban látni a feleségedet, az ritka jelenség. Az emberek sosem látják a feleségeiket, vagy férjeiket álmukban. Eleget látják őket. Nem hogy még éjszaka, még az álmukban sincs szabadság…
 

Az álmodban a feleséged a szomszédod, a férjed a szomszédod… neked meg kell értened, hogy valahogyan mi rossz társadalmat kreáltunk, olyat, amelyik nem egyezik az emberi természettel. A változatosság utáni vágy egy alapvető minőség bárkinek, aki intelligens. Minél intelligensebb vagy annál nagyobb változatosságot szeretnél – van egy kapcsolat az intelligencia és a változatosság között. A bivaly megelégszik egyfajta fűvel, ő az egész életében nem érint másfajta füvet. Nincs az elméjében a változtatás, az új dolgok megismerése, új területek felfedezése, új térbe való kalandozás.
 

A költők, a festők, a táncosok, a zenészek, a színészek – ezeknél azt fogod találni, hogy többet szeretnek, de a szerelmük nem korlátozódik egyetlen egyéniségre. Minél többet szeretnek, annál többen kerülnek velük szerelmi kapcsolatba. Ők az intelligens emberek, ők a mi kreatív részünk.
 

Az idióták nem akarnak semmiféle változást. Ők félnek a változástól, mert a változás azt jelenti, hogy nekik meg kell tanulniuk valamiféle újat. Az idióta valamit egyszer meg akar tanulni és abban akar megmaradni egész életében. Az lehet, egy gép, egy feleség, férj – mindegy. Ha megismersz egy nőt, megismered az ő civódását, megszokod… néha nemcsak megszokod, hanem a rabjává is válsz. Ha hirtelen a nő nem civódik veled, akkor nem lennél képes éjszaka aludni – „mi történt? Mi romolhatott el?”
Az egyik barátom folyamatosan panaszkodott nekem a feleségéről: „ő mindig szomorú, logó arcú, én mindig félve lépek be a házba…próbálom elütni az időmet ebben vagy abban a klubban, de végül mindig haza kell mennem, ahol ott vár ő”

Azt mondtam neki: „Tégy meg valamit csak kísérletképpen. Amiért ő komoly és civakodós nem tudom elképzelni, hogy te mosollyal lépsz be a házba.”
Azt válaszolta: „gondolod, hogy én képes lennék arra? Abban a pillanatban, ahogy ránézek valami megfagy bennem – mosolyogjak?”
Azt mondtam: „Csak egy tapasztalat. Ma tegyél meg egy valamit: vegyél gyönyörű rózsákat – most van neki a szezonja és a legjobb jégkémet, amit kapni lehet a városban – tutti frutti és menj mosolyogva és énekelj egy dalt!”
 

Erre azt válaszolta: „Ha te mondod, én megteszem, de nem gondolom, hogy ez bármiféle változást hoz.”
Azt mondtam: „Én mögötted megyek majd s megnézem, hogy lesz-e különbség vagy sem.”
A szegény barátom nehezen, de megpróbálta. Az úton többször is nevetett. Megkérdeztem tőle: „miért nevetsz?” Azt válaszolta: „Azon nevetek, amit most teszek. Azt akartam tőled, hogy azt mond, váljak el tőle és te most azt ajánlottad, hogy tegyek úgy, mintha nászútra mennék.”
Azt feleltem: „Csak képzeld el, hogy ez egy nászút… de tegyél meg minden tőled telhetőt.”
Kinyitotta az ajtót és a felesége ott állt. Ő mosolygott és aztán nevetett a saját mosolyán… És a nő úgy állt ott, mint egy szikla. A férfi odaadta a virágot, a jégkrémet és aztán beléptem én is.
 

A nő nem tudta elhinni mi történt. Amikor a férfi elment a fürdőszobába azt kérdezte tőlem, hogy „mi a baj? Ő sosem hozott semmit, sosem mosolygott, sosem vitt el magával, sosem éreztette velem, hogy szeretve vagyok, el vagyok ismerve. Miféle varázslat történt?”
Azt mondtam: „semmi, csak mindketten rosszul csináltátok. Most amikor visszajön a fürdőszobából, öleled meg őt.” Azt kérdezte: „Öleljem meg?”
Azt feleltem: „Adj neki egyet. Te annyi mindent adsz neki, most adj neki egy ölelést és csókold meg őt…” „Te jó ég..” - felelte.
Azt mondtam: „Ő a te férjed, úgy döntöttetek, hogy együtt éltek. Vagy éljetek örömben együtt, vagy mondjatok egymásnak búcsút örömmel. Ennek nincs értelme… olyan kevés az élet. Miért vesztegetné el két személy szükségtelenül?”

Két személynek, aki együtt él azt a célt kellene látnia, hogy az ő kapcsolatuk folyamatosan növekszik, minden évszak több virágot hoz, több örömöt teremt. Csak csendben együtt ülni… az elég.
De mindez csak akkor lehetséges, ha mi elvetjük a házasság régi ideálját. Több mint egy barátság, az természetellenes. És ha a házasság meg van pecsételve a bíróság által, meg van ölve a bírósági pecséttel… Nem tudsz szeretetet hozni jogszabály nyomására.
A szeretet a végső jog. Neked csak fel kell fedezned ennek a szépségeit, kincseit. Nem kell ismételgetned, mint egy papagájnak, hogy ez az óriási érték a legmagasabb kifejező eszköze a tudatosságnak ezen a planétán, ami emberré tesz. A kapcsolatodban kell ezt kifejezned.
 

És az én furcsa tapasztalatom az volt, hogy ha az egyik partner elindul a helyes vonalon, a másik előbb vagy utóbb követni fogja. Mert ők mindannyian éheznek a szeretetre, csak nem tudják, hogyan közelítsék meg azt.
Nem egyetemeken kell tanulni, hogy a szeretet egy művészet… Azt a sérülésekből kell megtanulni. És az jó, hogy nekünk magunknak kell felfedezni a saját kezünkkel minden egyes kincset, amit elrejt az élet… és a szeretet az egyik legnagyobb kincse a létezésnek.
De ahelyett hogy egymás útitársai lennénk a szeretet keresésében, szép és igaz emberek az idejüket vesztegetik harcban és féltékenységben.
Csak egy kis éberség kell és el kell kezdeni a változást a belsődben – ne várd azt a másik oldalról. Az meg fog történni a másik oldalon is. És semmibe sem kerül mosolyogni, szeretni, megosztani a te boldogságodat azzal, akit szeretsz.
 

Osho és mi a szeretet?

A szeretet az egyetlen vallás, az egyetlen Isten, az egyetlen misztérium, amit meg kell élni és érteni.
Amikor a szeretetet megérted, megértesz minden misztériumot a világban.
 

Ez egyáltalán nem nehéz. Ez olyan egyszerű, mint a szíved dobbanása vagy a légzésed. Ez veled jön, nem a társadalom adja ezt neked. És ez a lényeg, amit én hangsúlyozok: a szeretet a te születéseddel együtt jön- de természetesen fejletlen úgy, mint minden más is. A gyereknek növekednie kell.
A társadalom kihasználja a növekedés előnyét. A gyermek szeretete időt igényel a növekedéshez; mialatt a társadalom a gyermek elméjét a szeretetről szóló hamis ideákkal tömi tele. Arra az időre mire te kész lennél felfedezni a szeretetet addigra megtöltődsz a szeretetről szóló szeméttel és nincs sok remény arra, hogy megtaláld az igazságot és szemétbe dobd a hamisat.
 

Például minden gyereknek azt mondják ezer és egy módon, hogy a szeretet örökkévaló; ha egyszer szerettél egy embert, akkor te azt mindig szereted. Ha szeretsz egy embert és később úgy érzed, hogy már nem szereted, akkor ez azt jelenti, hogy sosem szeretted azt az embert. Ez egy veszélyes idea. Ez a szakadatlan szeretet ideáját adja neked, de az életben semmi sem szakadatlan… a virágok reggelre virágba borulnak, de estére elmúlnak.

Az élet egy folyamatos keringés; minden változik, mozdul. Semmi sem állandó, semmi sem szakadatlan. Neked egy szakadatlan szeretetről szóló ideát adtak, ami le fogja rombolni az egész életedet. Egy folyamatos szeretetet fogsz elvárni a szegény nőtől és a nő is egy folyamatos szeretetet fog elvárni, tőled. A szeretet másodlagossá válik, és a folyamatosság lesz az elsődleges.
És a szeretet olyan különleges virág, hogy te nem tudod kierőszakolni állandóan. Lehetnek neked művirágaid; ez van az embereknek – házasság, család, gyerekek, rokonság minden mű. A mű dolgoknak egy lényegük van: tartósak.
 

A valódi szeretet olyan bizonytalan, mint a te saját életed. Nem tudod azt mondani, hogy holnap is itt leszel. Te még azt sem tudod mondani, hogy a következő pillanatot túléled. Az életed folyamatosan változik – gyerekkortól fiatalkorodig, középkorig, öregkorig, a halálig a változás folyamatos. A valódi szeretet is mindig változik.
 

Lehetséges, hogy ha megvilágosodsz, a szereteted túlmegy a közönséges élet szabályain. Az sem nem változik, sem nem tartós, az csak egyszerű. Nem lesz többé kérdés hogyan kell szeretni – te magad válsz a szeretetté így bármit is csinálsz, az szeretetteljes. Nem kell semmi olyan különlegeset tenned, ami a szeretet – bármi, amit teszel azon a szeretet fog áramlani.
De mielőtt megvilágosodnál a szereteted olyan, mint bárki másé: mindig változik.
 

Ha megérted, hogy ez változni fog, akkor ha néha, a feleséged érdeklődni fog másvalaki iránt és te megértő, törődő és szerető vagy, akkor megengeded neki, hogy a saját érzéseit kövesse… ez lesz az esélyed arra, hogy bizonyítsd a feleségednek azt, hogy szereted őt. Te szereted őt – még ha ő valaki mást is fog szeretni, az lényegtelen lesz. A megértéssel lehetséges, hogy a szereteted élethosszig is tartani fog, de emlékezz, hogy ez nem lehet szakadatlan. Egyszer fenn és egyszer lenn, mindig változni fog.
Ezt olyan egyszerű megérteni. Mikor el kezdtétek szeretni egymást fiatalok voltatok, tapasztalatok nélkül. Hogyan maradhat a szereteted ugyanaz, mikor te egy érett személyiséggé válsz? A szeretetedhez egyfajta érettség társul.
 

És mikor megöregszel a szeretetednek különböző zamata lesz. A szeretet változni fog és néha-néha a szeretetnek szüksége van a változásra. Egy egészséges társadalomban erre lehetőség lesz, de még a kapcsolatod sem fog tönkre menni.
De lehetséges, hogy neked cserélned kell a szerelmeidet sokszor az életedben. Ez nem árt. Tény, hogy a cserélés által te gazdagodni fogsz és ha az egész világ követi azt, amit a szeretetről beszélek neked, akkor az egész világ gazdagodni fog.

De a rossz ideákkal mindent le lehet rombolni. Abban a pillanatban, ahogy a partnered ránéz valaki másra – csak ránéz és a szemében vonzalom látszik, akkor te kiborulsz. Meg kell értened, ha a férfi eldobja az érdeklődését a szép nők iránt az utcán, a szép színésznők iránt a moziban…Ez az, amit te akarsz, mert azt akarod, hogy senki más iránt ne érdeklődjön csak irántad. De akkor nem értetted meg az ember pszihológiát. Ha ő nem érdeklődik a nők után az úton, a moziban akkor miért érdeklődne irántad? Az ő nők iránti érdeklődése a garancia arra, hogy irántad is érdeklődik, hogy van még lehetőség arra, hogy a szerelmetek tovább folytatódjék.
 

De mi épp az ellenkezőjét tesszük. A férfiak azt próbálgatják, hogy az ő nőjük ne érdeklődjön rajtuk kívül senki más iránt. Csak rájuk figyeljenek a teljes koncentrálással. A nő ugyanezt kéri és egymást az őrületbe kergetik. Az egy személyre való koncentráció egy korlát, ami őrületbe kerget.
Egy világosabb életért, egy játékosabb életért rugalmasabbnak kellene lenned. Emlékezned kell, hogy a szabadság a legmagasabb érték és ha a szeretet nem ad szabadságot, akkor az, nem szeretet. A szabadság egy kritérium.
 

Bármi ami szabadságot ad neked, az helyes, bármi ami rombolja a szabadságodat az helytelen.
Ha tudsz emlékezni erre a kicsi kritériumra az életedben, lassan, lassan minden beáll a helyes ösvényre - a kapcsolataidban, a meditációdban, a kreativitásodban, mindabban, ami te vagy.

Felejtsd el a régi koncepciókat, ronda elméleteket… Például ebben az országban milliók haltak meg, mert a halotti máglyára ugrottak az ő férjeikért. Ez mutatja, hogy a férfi birtoklása olyan nagy, hogy nemcsak addig akarja birtokolni a nőt, amíg él, hanem azon is aggódik, hogy mi lesz a nővel, ha ő meghal! Nem képes semmit sem tenni – ezért jobb, ha a nőt magával viszi.
 

És ezt te csak a nők esetében láttad alkalmazni – egyetlen férfi sem ugrott a felesége halotti máglyájára évezredeken át. Ez azt jelentené, hogy csak a nő szereti a férfit és a férfi a nőt nem? Ez azt jelentené, hogy a nőnek nincs saját élete? Csak a férjéé a nő élete – amikor a férj meghal a feleségnek is meg kell halnia.
Ilyen képtelen elméletekkel ültették tele a fejünket. Neked folytatni kell a tisztogatást – bármikor te valami képtelenséget látsz a fejedben, tisztítsd meg, dobd el.
Ha tiszta vagy és megtisztítod az elmédet minden, - az életedben felmerülő - problémádra meg fogod találni a megoldást
 

 Forrás